Kritikák, cikkek, írások Iratkozzon fel a hírlevélre és rendszersen olvashat a művész aktuális koncertjeiről, mesterkurzusairól, kritikákról, újságcikkekről, legújabb CD-kről, stb. Maratoni Liszt-koncert volt az Eötvös10-ben November 17-én csodálatos művészi, érzelmi, szellemi és - nem utolsósorban - fizikai teljesítménynek lehettek tanúi  az Eötvös10 koncertlátogatói. Király Csaba zongoraművész közel 3 órán keresztül játszotta Liszt Ferenc műveit a  lelkes közönség előtt. Az első részben a 6 Consolations, a Réminiscences de Norma de Bellini, valamint a II. Magyar  rapszódia hangzott fel. Már ezek a zongoradarabok is megmutatták az előadóművész rendkívül érzékeny  személyiségét és átlagon felüli technikai tudását (főként a Norma-fantázia, amelyet Magyarországon Király Csabán  kívül mindössze három művész tart repertoáron nehézsége miatt). De ami a szünet után következett…! Két  csodálatos óra a Magyar rapszódiák legnehezebb darabjaival! A művész csak szusszanásnyi időt engedett magának  és közönségének 1-1 zenemű között, az igazi ovációra, tetszésnyilvánításra csak a legvégén volt lehetősége a  hallgatóságnak. Király Csaba a 2. rész elején tréfásan felvetette, hogy mivel kicsit túlméretezte a programot, ha  kívánják, akkor menet közben húz a műsorból. Természetesen ezt senki sem szerette volna, így az erre a részre  eredetileg tervezett mind a 12 Magyar rapszódia megszólalt, köztük a Pesti karnevál (No. IX.), a Rákóczi-induló (No.  XV.) és a Magasan repül a daru című népies műdalra íródott csodálatos variáció (No. XIV., amelyből később Magyar  fantázia címmel zongoraversenyt is írt a zeneszerző). A művészen e heroikus előadás alatt csöppet sem látszottak a  fáradtság jelei, sőt, mindinkább átlényegült, a zene ereje magával sodorta, szinte beszippantotta őt is és közönségét  is. A hangulat egyre felfokozottabb, forróbb lett, a csúcspont egyértelműen a fent említett XIV. és XV. rapszódiánál  volt. Az ezt követő két művet ráadás ajándékként fogadta a kitartó és nagyon hálás közönség. Ez a koncert már a 3. volt abból a négy részes sorozatból, amelyet Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója  alkalmából az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér saját erőből és pályázati támogatásból (a Közigazgatási és  Igazságügyi Minisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Balassi Intézet segítségével) valósít meg 4 hónap  alatt, és amely sorozat keretében a zeneszerző ciklikus és nagy formátumú zeneműveiből válogat Király Csaba Liszt-  díjas zongoraművész.   Az utolsó hangversenyen - december 8-án 19 órától - Liszt Ferenc költői és vallásos harmóniái fognak megszólalni a  kiváló zongoraművész előadásában. Ez az este is különleges élményt ígér a komolyzene kedvelői számára.  A cikk olvasható az Eötvös 10 honlapján is. Szebellédiné Laczkó Erzsébet  2011. november 18. ______________________________________________________________________________________________  "Ellentétek vonzásában" Király Csaba és Mága Zoltán jótékonysági hangversenye a Magyar Organológiai Kutatóintézet javára 2011. július 29., Pécsi Szent Péter és Pál Székesegyház Hangos sikert aratott július 29-én este Mága Zoltán és Király Csaba közös estje a pécsi Székesegyházban. A Magyar  Organológiai Kutatóintézet alakulására megrendezett hangverseny élénk érdeklődésre tartott számot. A rendezvény  egyúttal Mága Zoltán "100 templomi jótékonysági hangverseny" című sorozatának is része volt.  Az est két fő előadója két teljesen különböző zenei felfogást és ízlést képvisel, minek következtében a hangverseny  hallatlanul változatos volt, mindenki megtalálhatta benne a neki tetszőt. A koncerten közreműködött Pándy Piroska  operaénekes és Mága Zoltán zenekara is. A hangverseny nyitó műsorszáma Bach monuentális c-moll passacaglia-ja volt Király Csaba ihletett előadásában. Az  előadás gesztusai, a dallamok aprólékos megformálása csalhatatlan stílusérzékről tanúskodtak. A művész kifejezően  tolmácsolta Liszt Wagner-átiratát is. Magával ragadóan játszotta a Tannhäuser Zarándokkórusa hatalmas fokozását a  csendes szemlélődéstől a megérkezés tüzes, szinte pátoszos élményéig, majd művészi érzékenységgel zárta le a  lecsendesedés korálszerű hangjaival.    Mága Zoltán zenekarával ismert sikerdarabokat játszott a tőle megszokott nagyvonalú, energikus előadásban. Két  közös produkciójuk szintén slágerdarab, Albinoni Adagio-ja és Bach-Gounod: Ave Maria. Ebben a két műben csapott  össze a legerőteljesebben a kétféle felfogás: Király Csaba visszafogott, megfontolt és ízléses előadásmódja és Mága  Zoltán néhol túlzásba átcsapó romantikus szenvedéllyel teli játékmódja. Egyébként ebből a szempontból szerencsés  volt a darabválasztás, hiszen mindkét mű részben barokk, részben romantikus, és ezt a művészek játékstílusának  különbözősége jól kidomborította.  Pándy Piroska Händel Rinaldo című operájából a híres "Lashia ch'io pianga" kezdetű áriát énekelte. A tétel kellemes  színfolt volt a koncerten, rokonszenves előadásban. A hangverseny legkiemelkedőbb darabja Liszt Les préludes-átirata volt. Az eredetileg zenekarra írt művet Király  Csaba saját átiratában játszotta orgonán. Nem hiába mondják, hogy az orgona egyesíti magában a szimfonikus  zenekar valamennyi hangszínét. A darab hallgatása közben szinte magam előtt láttam a klarinétokat és kürtöket,  ahogy egymásnak válaszolgatnak. Az eredeti gazdag hangszerelés nem vesztett az értékéből az átirat során, de ez  nem a hangszer, hanem elsősorban a művész érdeme. Az előadással kapcsolatban pedig elég csak annyit említeni,  hogy a secco záróakkord után egy pillanatra megállt a levegő. Mindenki érezte, hogy itt nem akármi történt.  A koncert végén a közönség egy emberként felállva tapsolt - reméljük, hogy hasonló sikerek kövezik majd ki a  szemünk előtt megalakult Magyar Organológiai Kutatóintézet további útját.  Juhász Zsuzsanna, zenetörténész 2011. augusztus 31. ______________________________________________________________________________________________  Prof. Jan Ling svéd zenetörténész papírra vetett gondolatai Király Csaba göteborgi zongora- és  orgonakoncertje után Csak egy-két órával a Liszt-díjas Király Csaba koncertje után Jan Ling professzor emeritus, svéd zenetörténész  kézzel írott levelet adott át a göteborgi Kőrösi Csoma Művelődési Kör elnökének, Csata Attilának. Szinte izgalomban  volt, hogy gondolatait mielőbb letehesse azokba a kezekbe, ahonnan majd rövid úton eljuthat a művészhez, hadd  tudjon róla, hogy Jan Ling is egészen kiválónak tartja.  Elolvastam a levelet.   Ha valaki magyar művész produkciójáról ír, szinte kihagyhatatlan a magyaros temperamentum, a fűszer, na meg a  paprika említése. Magyar olvasónak ez olcsó "fordulatnak" tűnhet. Ebben az esetben inkább azt vegyük észre, hogy  ennek csupa jóindulat az alapja. Alkalmazója nem egy olyan ismerősünk, aki szeret zenei szakkifejezéseket  pufogtatni társasága körében, hanem tudós, akinek igazi rangja van a zenetörténet, általában a Zene ismerői előtt.   "Micsoda nagyszerű technika, micsoda temperamentum!" Ha egy zenetörténész nem sokkal a koncert után így  emlékezik vissza a koncertező művész produkciójára, nem kedvesség, nem vállveregetés, hanem lelkes indulat,  amely igazi zenei élményből fakad. "Talán a zongora nem volt éppen egy mesterhez illő koncerthangszer, de ez nem  számított: egy kis cimbalom-íz csak erősítette az asszociációt a pusztával!" Ezt írja Jan Ling, talán csak azért, hogy  ezzel a cimbalom-hasonlattal újra említhesse a művész magyaros temperamentumát.  2009-ben könyv jelent meg a professzor emeritus tollából "Liszt Ferenc és a XIX. század zenéje" címmel. Tekintve,  hogy a koncerten éppen Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója kapcsán kimondottan Liszt szerzemények  szólaltak meg, a szünet után Király Csaba három hosszú, orgonára írt kompozíciót játszott el egy olyan orgonán,  amelyet előző nap próbált ki. Márpedig a templomi orgonák nem olyanok, mint egy szokásos zongora, amelyen  bármelyik billentyű leütése a várt hangot adja. A Zirci Apátság orgonája után még egy egyszerűbb  templomocskában is meglepetés várhatja az orgonistát. A göteborgi Vasa-templomban Svédország egyik  leghatalmasabb orgonáját kellett megszólaltatnia az erre járó magyar művésznek. Hogy milyen eredménnyel, azt  Jan Ling egy mondatban foglalta össze: "Csaba megmutatta, hogy orgonán is egy rendkívüli tehetség!"   Azután így zárta kézzel leírt első benyomásait a nyugdíjas/emeritus professzor:   "Micsoda est volt és teljesen Liszt szellemében!"    Szerző: Maróti László, Göteborg  2011. június 14. ______________________________________________________________________________________________  Liszt-hangverseny (Marosvásárhely) A Zenei Napok idei koncertsorozatából nyilván nem hiányozhat a Liszt Ferenc 200. születésnapjának dedikált  hangverseny sem, hiszen az egyetemes zenetörténet sokoldalúan tündöklő egyénisége megkerülhetetlen egy  magára valamit is adó muzsikus számára. Jelen esetben pedig egy olyan művészről beszélhetünk, akinek Liszt  Ferenc élete egy részét is jelenti. Mert Király Csaba (Magyarország) nem csak kongeniális előadója az életműnek, de  elhivatott propagálója is annak. A hangversenyen sorrendben először az A-dúr, majd az Esz-dúr zongoraverseny szólalt meg Király Csaba  előadásában, aki – minden titkok tudójaként a zenei romantika lírájában – csak a zenére irányítva figyelmünket, volt  érzékeny, rugalmas és finom, hangképzése pedig makulátlan, eszményien szép.  Az A-dúr szerelmi odaadása úgy képlékenyült dicsőséggé a keze alatt, hogy mindvégig érezni lehetett a világos  formálás tudatosságát, bár végletes érzelmi hullámzással, a romantikus szenvedély hol drámai, hol lírai  bensőségével muzsikált. Tökéletes plaszticitással fogva össze a részleteket, Király pianisztikus tudása az alkotásban  részt vállaló egyéniség művészetének igazolását is jelenti.  Az Esz-dúr elkeseredett emberi szomjúsága a tökéletességre, az elérhetetlen gyönyörűség megszerzése, „az élet  szép, tenéked magyarázzam?” Király pompásan virtuóz előadásában felvillanyoz és bámulatra késztet. Az első rész  fenséges felvezetését egy nagyon kifejező lassú rész követte, majd a harmadik sziporkázása és a negyedik lendülete  zárta egy rendkívül markáns, határozottan keménységre hajlamos, fényesen gyöngyöző zongorázással interpretálva.  A művész rubato játéka szinte „főúrian” könnyed és elegáns. Talán így játszott Liszt is. A témákban társ – vonós és  fúvós – hangszerek közreműködése személyes, lírai megszólalássá szépült. Király a közönség vastapsát az Esz-dúr  témáira rögtönzött (nagyszerű!) szólójátékkal köszönte meg.  Shinya Ozaki vezényletével a zenekar és a kórus még bemutatta Liszt Orfeusz c. szimfonikus költeményét és a Szent  Erzsébet legendája c. oratórium Indulóját. Felépített kompozíció, kidolgozott előadás. Könnyedén, biztosan  begyakorolt tudás birtokában zenélt az együttes. Csíky Csaba, Népújság, Marosvásárhely 2011. május 23.  ______________________________________________________________________________________________  Király Csaba zongoraestje a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán Király Csaba zongora- és orgonaművész - aki többek között hatalmas repertoárjáról is híres - ezen az esten Liszt  Ferenc zongoraműveiből játszott. Szinte az egész liszt-i életmű birtokában válogatott két, ellentétes karakterű és  hangvételű darabot: az I. Mefisztó keringőt, valamint a Szerelmi álmok-at. A szélsőségek polarizálása Liszt egész  életművére is jellemző, többek között ezért is volt nagyszerű a koncert műsorválasztása.  Liszt: h-moll szonátája kétségtelenül a XIX. század egyik legjelentősebb és legzseniálisabb zongoradarabja. Minden  zongorista számára megkerülhetetlen próbakő. Király Csaba a zongoratechnikai lehetőségeinek teljes birtokában úgy  fogalmazza meg a darabot, hogy a nyilvánvalóan hosszú ideje repertoáron tartott mű, a szerkezet és mondanivaló  tökéletes megértése mellett az elmélyült rácsodálkozás intimitása is megrendítően hat.  Szerző: Kircsi László, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet tanára  2011. március 20.  ______________________________________________________________________________________________  Király Csaba orgonakoncertje a Szlovák Rádió pozsonyi hangversenytermében Kivételes élményben volt részük azoknak, akik jelen voltak Király Csaba orgonahangversenyén a Szlovák Rádió  pozsonyi hangversenytermében, illetve azt élő adásban hallgatták a Devín Rádióban 2011. február 6-án fél tizenegy  órai kezdettel. Liszt emlékének tisztelegve, születésének 200 éves évfordulója alkalmából, Király Csaba műsorán  csak Liszt művek szerepeltek. A műsor két utolsó darabja,  Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak és a  Haláltánc, Király Csaba saját orgonaátiratai voltak. Király Csaba olyan egyéniségként mutatkozott be Pozsonyban,  aki a hangverseny kezdetétől a végéig intenzíven le tudta kötni hallgatósága figyelmét. Előadásában az összes  zenemű nagy meggyőzőerővel, a zenemű tartalmával teljes mértékben azonosulni tudó egyéni átéléssel és  lenyűgöző technikai biztonsággal hangzott el. A hangverseny csúcspontját a Haláltánc átirata jelentette, amelyben  egyesítve a zongorát és zenekart, egészen különleges, nem mindennapi élményben részesítette hallgatóit. Mindezt a  közönség, teljesen megérdemelten, hosszú és lelkes tapssal viszonozta.  Szerző: Szabó Imre, a Pozsonyi Zeneakadémia orgonaprofesszora  2011. február 13. ______________________________________________________________________________________________  Orgonaest a Művészetek Palotájában, 2010. október 14. Nagy meglepetésben volt része azoknak a koncertlátogatóknak, akik 2010. október 14-én ellátogattak a Művészetek  Palotájába, hogy meghallgassák napjaink egyik legkülönlegesebb orgonistájának szólóestjét. A meglepetést nem a  zenei élmény keltette, hiszen azt Király Csaba esetén előre borítékolhattuk: játékával, legyen az zongora- vagy  orgonaszóló, kamaramuzsika vagy zenekarral kísért versenymű, ő szinte mindig a székekhez szögezi hallgatóit, és a  feszült figyelem utolsó pillanatait rendszerint elragadtatott tetszésnyilvánítás követi. Ezúttal azonban úgy éreztük,  hogy más értelemben is soha nem hallott teljesítménynek lehettünk tanúi. Egy hagyományos méretű  hangversenyen egyetlen muzsikus egyedülálló lélekjelenléttel, emberfeletti állóképességgel és precizitással egymaga  annyi hangot szólaltatott meg, amennyi egy zenekarnak is dicsőségére vált volna. Ebből a szempontból Király Csaba  bátran benevezhette volna a hangversenyt a Guinness rekordok közé. Akár olimpiai játékok döntőjében is  érezhettük volna magunkat, ha a pusztán mennyiségi adatokon túl itt nem lett volna másról, sokkal többről szó.  Valódi művészi élményben volt részünk, amelynek csupán hátteréül szolgált a technikai teljesítmény, amely fölött a  jelenlévők aligha tudnak egyhamar napirendre térni.   A hangszerek királynőjén jól ismert zenekari és oratorikus művek szólaltak meg, azok szinte valamennyi szólamával,  hangszínével, sokrétű változatosságával: Beethoven Egmont-nyitánya és szimfónia-tételei, Stravinsky Petruskája és  a Dies irae kezdetű, több mint fél órás Sequentia Verdi Requiemjéből. És amikor a lenyűgöző hang-kavalkád és a  technikai teljesítmény miatti meglepetésünket elfeledtette a muzsika vonzereje, akkor hol úgy éreztük, mintha maga  az eredeti zenekar szólna, és a kórus énekelne, máskor pedig mintha olyan kompozíciókat hallanánk, amelyeket a  zeneszerző csakis orgonára képzelhetett el. Sosem hallottam olyan kifejező, plasztikus orgonajátékot, mint most a  Verdi-mű Lacrimosa tételében, ahol valósággal énekeltek a hangszer sípjai. Utólag döbbentem rá, hogy a szöveg  csupán az előadó varázslatának köszönhetően szólalt meg a képzeletemben, ahol azóta is visszhangoznak a  középkori költő szavai.   Király Csaba ismét bizonyította, hogy korunk legnagyobb előadóművészei közé tartozik, és legújabb vállalkozásával   alkotóként, az átiratkészítők nagymesterei közé is beírta a nevét.  A koncerten elhangzott: Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 Verdi: Requiem - Sequentia (Dies irae...)  Stravinsky: Petruska (Jean Guillou átirata)  Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125 - II. tétel  Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 - II. tétel  Beethoven: V. (c-moll, "Sors") szimfónia, op. 67 - I. tétel  Szerző: Gombos László zenetörténész  2010. november 4. ______________________________________________________________________________________________  “Öröm és feledhetetlen élmény” Király Csaba siófoki zongoraimprovizációs estjén A Siófoki Nemzetközi Billentyűs Mesterkurzusok Kodolányi-koncertjei keretén belül szerdán, 2010 augusztus 25-én,  Király Csaba Liszt-díjas orgona- és zongoraművész improvizációs estjét hallgathatta meg a közönség. Így  Magyarország egyik legsokoldalúbb, legkreatívabb művészének csodálatos, ötletekben gazdag zenei rögtönzéseit  nem csak a kurzus növendékei, hanem a zenekedvelő nyilvánosság is élvezhette.  Király Csaba irigylésre méltó technikai felkészültsége, forma érzékelése, színes dinamikai építkezése, érzése a  harmóniai struktúra logikus és hibátlan felépítése iránt ámulatba ejti a hallgatót. Itt-ott úgy tűnt, mintha színeivel,  technikai megoldásaival, tökéletes dallamvezetésével maga Rachmaninov, Liszt, Chopin vagy Bartók ült volna a  zongoránál és egy új művel ismertette volna meg éppen a közönséget úgy, hogy az stílusában, koncepciójában,  tudatos vonalvezetésében semmivel sem tér ki a megszokott tökéletességből. "Tudni", "gyakorolni" az ilyen  szuverenitást nem mindennapi, sőt talán nem is természetes dolog, mert tudni a megtanultat, professzionálisan  gyakorolni pedig a megszokottat szokta az ember. Ez a hangverseny viszont azt bizonyította a spontánul tapsoló  közönségnek, hogy "hic et nunc" egy kivételes tehetséggel, nagy zenei műveltségű, tényleg szuverén  személyiséggel áll szemben. Az improvizáció a kiválasztottak, gondolataikat nagystílűen megformálni tudók,  mondanivalóval rendelkezők művészete. Ezt a számozott basszus és a continuo óta már a barokk zene mesterei  közül is sokan tudták, azóta is megtanítani, mesteri fokon művelni, annál kevesebben. A zenei formát kiegészítő  kadencia, a variáció, sőt a jazz is "halott" lenne pedig az improvizáció nélkül.   Király Csaba nagyszerű művészete példaként áll az ambiciózus fiatal generáció előtt: inspirál, megmozgat, izgat,  lehetőségekkel kecsegtet, invenciót sugall. Partnerei nevében mondom: öröm és feledhetetlen élmény együtt  játszani vele. Szerző: Rácz Tibor, a Pozsonyi Konzervatórium harmonikaprofesszora  2010. augusztus 25. ______________________________________________________________________________________________  Király Csaba orgonaestje a pécsi Bazilikában Egy meleg nyári este, telt ház a Bazilikában, és Király Csaba az orgona mögött Liszt kottákkal a kottatartón. Vagyis  minden adott egy igazán élvezetes koncerthez, ami ráadásul a Pécs Egyházmegyei Caritas hetének keretében  megvalósuló jótékonysági hangverseny volt. A koncert bevételét az árvízkárosultak javára fordítják. A koncert rendhagyó módon, a Szent Erzsébet legendával kezdődött, mely egyszólamú, meditatív bevezetésével  már egy váratlan, izgalmas kezdést biztosított, majd fokozatosan nyílott ki a mű a korálszerű E-dúr foltig, ahonnan  ismét visszatért a mű a liszti homályba. Ezt követően az Excelsior mozdította meg a hallgatóságot, izgalmas  harmóniáival és ritmusaival, melyet nagy mértékben fokozott az ihletett előadás. A Zur Trauung és a Desz-dúr  Consolation ismét a lírai Liszt művek világába vitt minket, amit a Pápai himnusz követett méltóságteljes, ünnepélyes  dallamaival és harmóniáival.   Befejezésül két nagyszabású Liszt mű következett. Elsőként az Evocation, ami Allegri Misererejének és Mozart Ave  Verum Corpusának a feldolgozása. Ezt a kettős kontrasztot azonban az előadás szubjektív telítettsége, és a  változatos regiszterválasztás tette igazán izgalmassá és változatossá. Befejezésül Liszt legismertebb műve, a  Prelúdium és Fúga a B-A-C-H-ra csendült fel, melyben megmutatkozott Király Csaba páratlan virtuozitása is, amely  mellett még bőven maradt energiája a gyönyörű zenei kifejezésre is.  Összességében egy rendkívül színes, változatos műsort hallhattunk, izgalmas, sokszor merész regisztrálással és  tökéletes megformálással, ami a liszti életmű mélyreható ismeretéből ered.  Szerző: Balatoni Sándor, a pécsi Piusz-templom orgonistája  2010. július 24.  ______________________________________________________________________________________________  Emlékezetes Liszt-h-moll szonáta és "liszti" improvizáció "A Liszt Ferenc Társaság Budapesti Csoportjának 2010. április 28-i klubnapján a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc  Kamaratermében nagyszerű élményben volt részük a szép számban összegyűlt tagoknak: Király Csaba zongora- és  orgonaművész adott exkluzív hangversenyt Chopin és Liszt zongoraműveiből. A Liszt Ferenc Társaság  főtitkára, aki  többek között éppen a közelgő Liszt-bicentenárium kapcsán jelentősen megnövekedett művészi feladatai miatt  készül posztjáról lemondani a teljes tagság előtt a május 11-i szegedi közgyűlésen, nagyszerű zenei élménnyel  kárpótolta a jelenlévő budapesti Liszt-barátokat. Az idén bicentenáriumát ünneplő Chopin művei közül az  f-moll  fantázia (op. 49), valamint az Andante spianato és nagy polonéz (op. 22) hangzott fel: a hálás közönség örömmel  fogadta a viszonylag ritkábban hallható remekműveket. A koncert fénypontja azonban Liszt h-moll szonátájának  mind technikailag, mind zeneileg kivételesen érett, egyéni hangvételű, ihletett előadása volt. Ez a mű, a 19. század  egyik legzseniálisabb zongoradarabja minden zongorista számára megkerülhetetlen próbakő, Liszt-versenyek  döntőjében sok pianista vérzik el rajta. Király Csaba nyilvánvalóan hosszú ideje repertoáron tartja a h-moll szonátát,  az előadás azonban úgy hatott, mintha a művész a technika tökéletes birtokában, az elmélyült rácsodálkozás, a  valódi megértés áhítatával  éppen most fogalmazta volna meg magának a zenei mondanivaló lényegét. Különösen  torokszorító volt a Stretta hatalmas fokozását és a grandioso csúcspontot követő, óriási feszültségű, hosszú szünet  az utolsó Andante sostenuto előtt, majd az ezt követő befejezés. Amikor a közönség ovációjának hatására Király Csaba szó nélkül ismét a zongorához ült, sokan azt gondolták, hogy  egy újonnan felfedezett nagyszabású Liszt-művet hallanak - pedig a művész csak különlegesen magas szintű  improvizációs képességéről tett tanúbizonyságot, a h-moll szonátát termő weimari évek Lisztjének stílusában. Néha  egy-egy harmóniai fordulat ugyan utalt már a későromantikus zenei világra is, alapjában véve azonban a tematika, a  letét, a formálás megtévesztésig hasonlóvá tette a helyben született nagyszabású darabot Liszt alkotásaihoz. A klasszikus zenében sajnos ma meglehetősen kevés a színvonalas rögtönzésre képes előadóművész. Király Csaba  azonban gyermekkora óta improvizál, és ebben a műfajban mesterfokra jutott. Nagy érdeklődéssel várjuk azt a  versennyel és kurzusokkal egybekötött nemzetközi szimpóziumot, melyet "IMPROVISATIO - CREATIO" címmel  éppen az ő kezdeményezésére szerveznek a kultúra idei egyik európai fővárosában, Pécsett szeptember 5 és 12  között, s amelynek Király Csaba egyik tanára is lesz."  Szerző: Eckhardt Mária  a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont főtanácsosa, tudományos igazgató  2010. május 5.  Liszt-díjas zongora- és orgonaművész